Calasanctius Training Program az Egyesült Államokban

szombat, október 28, 2006

CTP megemlékezés az 1956-os Forradalomról



Már hónapok óta szerveztük a nagy előadást, amit az amerikaiaknak tartottunk október 19-én, csütörtökön. Le a kalappal János és András előtt, mert amit ők szervezés gyanánt végigcsináltak, az nem emberi. Mindent elintéztek, s nem volt előttük akadály az sem, hogy az előadás délelőttjén kikapcsolták az áramot a színházteremben. A műsort azzal a céllal rendeztük, hogy az amerikaiakkal megismertessük a Forradalom eseményeit, s kicsit átadjuk nekik az érzést, hogy milyen elnyomásban élni.





Nagyon szép számban jelentek meg vendégek, pedig izgultunk, hogy a hóvihar és az 1 hetes áramkimaradás után alig lesznek. Minden egyetem képviseltette magát, de nem hivatalos versenyt a Trocaire nyerte. Onnan jöttek a legtöbben. Gajdos Kati egész este erről beszélt, s nagyon büszke volt a sulijára.



Már órákkal a műsor előtt a helyszínen voltunk, s feldíszítettük a termet. Magyar zászlók mindenhol.

Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy köszöntőszöveget mondjak a vendégeknek. Úgy érzem, elég jól sikerült:




" Dear Distinguished guests, students, teachers and leaders of Canisius College, Medaille College, Trocaire College, University of Buffalo, D’Youville College and Niagara University. It is my pleasure to welcome everybody in this commemoration of the 50th anniversary of the Hungarian Revolution. Let me also welcome the members of the Hungarian community of the City of Buffalo. Having experienced this disastrous weather in the past week, it is really a pleasure to have so many people here. I hope that you are doing ok, and wish you all a fast recovery from the damages. We really appreciate that all of you have come here today. We are also very grateful to every college and university that has made it possible for Hungarian students to study in the institutes. I would also like to thank Dr. Peter Forgach, the founder of the Calasanctius Training Program, for devoting a lot of his time to helping us here in Buffalo.
Today we would like to honor those who gave their lives to a cause, which was oppressed for almost half a century, but which also meant the first nail in the coffin of Soviet communism. Fifty years. For most of us, it means a lifetime, but for history it is only a small segment. In the history of Hungary, though, it is one of the longest and most tragic periods. The Hungarian state has gone through a lot of difficult times. 1000 years ago, St. Stephen founded the first Christian state in the heart of Europe. In the course of history, Hungary acted as a buffer state between western civilization and the east. We battled the hordes of Mongolia, held back the Ottoman Empire for 150 years and protected all of Europe from the Turks only to find ourselves a part of the Austrian Habsburg Empire for another 200 years. After World War I, Hungary lost two-thirds of its territory and its population to the neighboring countries. During World War II, up until the country was physically drawn into the fighting by Nazi Germany, Hungary protected its minorities from being sent to concentration camps. Losing the war again, the country had no choice due to its geographical location. Being in Central Europe it automatically became a country occupied by the Soviet Union. Unable to bear the yoke of communism, the people of Hungary revolted against the aggressors on October 23, 1956. Encouraged by the promises of the free world through the broadcasts of Radio Free Europe, the people went to the streets, fought for their freedom and made the Soviets leave the country. In the turmoil of world events, however, the Soviets returned a few days later and crushed the revolution within hours. Hundreds of thousands of people fled the country to the west to find refuge and new homes in free and democratic countries like the United States. The leaders of the Revolution were executed or imprisoned. The people of the country went on to live under Soviet rule until 1989 when the Soviet Union started to collapse.
Now I am standing here as the citizen of a free country with a democratically elected government and would like to celebrate together with you. October 23, 1956, a date, which we’ll never forget. The revolution in which our country was left to fight Communism alone. We forever ponder about whether the free world could have done anything else. That is up to historians to decide."

A köszöntő után a CBS által készített dokumentumfilmet mutattuk be. Számomra ez azért volt sokkoló, mert a filmet 57-ben mutatták be, körbejárta a világot, csak épp Magyarországon mutatták ennek a teljesen ellentétjét. Még én is azt tanultam általános suliban, hogy ellenforradalom így meg úgy.

A dokumentumfilm után Vajtay István, New Brunswickban élő másodgenerációs magyar tartotta. Mesélt a saját élményeiről, s hogy milyen volt úgy felnőni magyarként, hogy soha nem láthattad az óhazát. Felemelő volt, ahogy arról beszélt, hogy miképp tudták megőrizni a magyarságukat itt kint az emberek.



Ezután Péter lánya, Réka zongorázta el Kodálytól a Székely kesergőt, majd egy színész Albert Camus A magyarok vére című művét adta elő, természetesen angol nyelven. Újabb zongoradarab következett. Most már mindkét Forgách iker, Réka és Rózsi is játszott, hisz négykezes következett, méghozzá Schubert Katonai indulója.



A végén még megajándékoztuk a minket szponzoráló embereket egy könyvvel, majd egy rövid szöveggel elbúcsúztam a hallgatóságtól, s közösen elénekeltük a himnuszt.

Ezek voltak a zárószavaim:
"To us October 23 means the same as July 4 means to Americans. The words: Life, Liberty and pursuit of Happiness are what our parents and grandparents fought for. They were the ones who held these truths to be self-evident, that all men are created equal. That they would not be able to live in oppression and injustice. They failed but their spirit and their heroism showed an example to other nations. 33 years after the revolution broke out, Hungary declared its independence from the Soviet Union and became a republic. It was a shift of power with no fighting, but a lot of blood was shed in 1956. A lot of blood, which I believe was not shed in vain. The message I have from 1956 is that the people should stand shoulder to shoulder in order to achieve reforms and changes. I learnt it in America that you should not ask what your country can do for you, but what you can do for your country. I salute the people who stood on the walls, went to the streets and sacrificed what was the dearest to them to make the country better for future generations. Let me ask those who are here today to stand up so that we can all see them and give them our way of appreciation in the form of a big applause and after that let me ask my fellow Hungarians to sing our national anthem together."


Utána hajnalig buliztunk, megünnepeltük a sikeres előadást. Ilyen nagyszabású ünnepség még nem volt a CTP történetében, s joggal lehet mindenki büszke magára, s nem volt felesleges a műsorba beleölt sok-sok óra megbeszélés és szervezés.



by Totya

Látogatás Missouriban


Missouriban szinte minden tó, út, nemzeti park Truman elnök nevét viseli, gondoltam az ő híres mondásával kezdem. A „the buck stops here” az asztalán volt a Fehér Házban, a másik oldalán pedig az „I’m from Missouri” felirat volt látható. Az első mondat aktuális, ugyanis magyarul azt jelenti, hogy én vagyok a felelős mindenért. Ahogy ő mondta: „Az elnöknek, akárki is az, kell meghoznia a döntést. Ő már nem háríthatja el a felelősséget. Más nem dönthet helyette. Ez az ő munkája!” Hát igen! No comment!


Tehát Missouri. Csodálatos, gyönyörű és az összes pozitív jelző. Visszahozta azokat az élményeket, amelyeket 16 éves koromban Georgiában éltem át. Ezt az Amerikát szeretem igazán. Ezt a lassút, nyugodtat, távol a nagyvárostól. Rengeteg cowboy, redneck, és természetesek az emberek, nincs semmi erőltetett a viselkedésükön. Imádom azt a déli akcentust (angolos kedvéért: southern drawl), amit beszélnek. Többek között ilyen felirattal találkoztam: „Git yer farwood heer!” A megfejtés a végén, addig az angolosok gondolkodjanak!

Szerdán érkeztem meg Kansas City-be detroiti átszállással. Laci bácsi (anya nagybátyja) várt a reptéren. Onnan még 3 óra vezetés volt Bennett Spring-be, ami az Ozark Park egy része Missouri állam déli részén. Az első nap még csak mi és egy másik család voltunk, de a következő nap már összejöttünk huszonvalahányan. Megismertem 5 másod unokatesómat (Jennyt már ismertem). Milyen érdekes, hogy ükanyánk lengyel volt, dédanyánk már németül beszélt, ők angolul, én meg magyarul.




Bennett Spring maga egy csoda. Az amerikaiak nagyon odafigyelnek a nemzeti parkokra. Ott aztán nem engedik meg, hogy több turista menjen, több ház épüljön a kelleténél. S hogy mivel teltek a napok? Először is horgásztunk. Méghozzá úgy, hogy felvettük a speciális ruhát (waiders), majd beleálltunk a folyóba, s csak vártuk, hogy harapjanak a pisztrángok. És a pisztrángok haraptak. Fogtam is jó párat. De maga az a nyugis élet tetszett, ahogy ott állok a folyó közepén és nem érdekel semmi, még az sem igazán, hogy jön-e a hal vagy sem. Megtanultam horgot felrakni, csomót kötni, megkülönböztetni a különböző csalikat (most horgásztam először), csak az a baj, hogy mindent angolul tanultam meg, s fogalmam sincs, hogy magyarul mit hogy mondanak. Majd Balázs otthon megtanít magyarul horgászni.



Aztán kenuztunk is. Nagyon vicces volt. Sokkal rosszabbak ezek a kenuk, mint amihez én hozzá vagyok szokva. Mi hárman ültünk, de elöl egy kissé túlsúlyos lány ült, így gyakran elakadtunk a sekély vízben. Ilyenkor kiszálltam, s húztam a kenut a 10 fokos vízben. A víz elég gyors volt, néhány veszélyes szakasszal. Láttunk egy csomó állatot: Amerikai nemzeti jelképét a kopasz sast is (bald eagle), mosómacikat, oposszumot, kígyót, teknőst és egy csomó ragadozó madarat.
Esténként tábortűz volt, s rengeteget ettünk. Egyik nap én csináltam kolbászos, tojásos lecsót, s nagyon ízlett mindenkinek. De a kedvenc az Laci bácsi bécsi szelete volt.



Kipróbáltam az amerikai focit is. Dobni nem tudtam úgy spirálban, de nagyon jól elkaptam a labdát. A többiek ezért beállítottak Forrest Gumpnak, s mondták, hogy fuss Zoli, fuss, s én mentem, elkaptam, s touchdown!!! Nagyon jó volt. Nem akartam hazamenni, de sajnos kellett. Laci bácsi és a család nagyon édesek voltak, örülök, hogy megismerhettem őket. Eddig ez volt a legjobb az itt töltött másfél hónapból.

A visszaút egy kicsit fárasztó volt, mert elromlott a detroiti gép, ezért Chicagóba repültem, de onnan is késett a gép másfél órát Buffalóba, így csak hajnal 1-kor értem haza. A bőröndöm meg csak egy nappal később, de legalább meglett. Ja és megfejtés: „Get your firewood here!” azaz „Vegyél itt tűzifát!”


Kész Zoltán, Totya (2006-10-03)

kedd, október 03, 2006

Új diákok 2006 ősztől




Halász Lilla
A Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziumába kezdtem gimnáziumi tanulmányaimat, majd Amerikában a Pocola High Schoolban folytattam, és végül a Marquette Catholic High Schoolban érettségiztem le. Ezt követően a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláját végzem Budapesten, ahol rövidesen befejezem a tanulmányiam. A Calasantinus programról édesapámtól hallottam és nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy külföldön végezhetem a főiskolát. Jelenleg a Trocaire Collegbe járok bussiness administration/medical office management szakra. Ezzel a képzéssel szeretnék többet megtudni az amerikai üzleti életről, valamint összehasonlitani a már meglévő ismereteimet az itteni nézetekkel. Mivel érdekel az egészségügy az üzleti pálya mellett, ezért választottam ezt a szakirányt. Az iskolám és a kialakult nagyon jó CTP-és közösség által, biztos vagyok benne, hogy az itt eltöltött idő nagyon hasznos lesz.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****



Horgas Gábor vagyok, 2006 októbertől a Saint Martin's University-n (Seattle mellett, Lacey-ben, Washington államban) fogok MBA képzésre járni. Felelősségteljes szerep vár rám, ugyanis ezen az egyetemen én leszek az első CTP-s diák, így korántsem mindegy milyen benyomást alakítanak ki rólam, és hogyan tudom megalapozni az utánnam érkezők előtt az utat. A CTP céljairól és a lehetőségekről először körülbelül egy éve, kedves barátomtól Török Jánostól hallottam, aki mint gondolom már sokan tudjátok, már január óta a Canisius College hallgatója. Idén márciusban döntöttem el, hogy én is megpályázom a CTP ösztöndíjat. Diplomámat a Pécsi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán szereztem, Marketing szakirányon, ezután négy évig a Vodafone Magyarország Marketing osztályán dologoztam, mint üzleti elemző, majd mint termék menedzser.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****



Kész Zoltánnak hívnak. Nehéz leírni, hogy mennyit fordult velem a világ 2006. március 18. óta. Akkor olvastam ugyanis először a CTP-ről a Magyar Nemzetben. Aztán jelentkeztem, s olyan gyorsan peregtek az események, hogy azt vettem észre, hogy itt vagyok Buffalóban. A Medaille College-ba járok Education képzésre. Otthon az ELTÉ-n végeztem angol szakon 1997-ben. Azóta tanítok, mondhatni világszerte, hisz Almádin és Veszprémen kívül Los Angeles mellett is tanítottam amerikai törit egy évig. 2 éve kezdtem a doktorimat amerikanisztikából, azon belül amerikai külpolitikából az ELTÉ-n. Emiatt is kapóra jött ez az ösztöndíj, mert itt azért könnyebb kutatni.
Van egy csodálatos kisfiam otthon, aki most nagyon hiányzik, de minden nap beszélek vele, s már bekarikázta a naptárban a napot, amikor újra lát. Imádok sportolni, főleg focizni, kézizni és síelni. De nagyon szeretem a jégkorongot is, úgyhogy mindenképpen elmegyek egy Buffalo Sabres meccsre amíg itt vagyok.
Bár itt pár sorban nagyon egyszerűen írtam le magam, de azért ennél sokkal bonyolultabb vagyok :)


**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****



Lengyel Veronikának hívnak. Az ELTE-n történelem szakon és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Jogi Karán folytattam tanulmányaimat Budapesten. 2004-ben végeztem. Ezt követően egy egyéves EU szakjogász képzésben vettem részt Belgiumban. A CTP-ről egy nagyon jó ismerősömön keresztül hallottam, aki néhány évvel ezelőtt tanult a D’Youville Főiskolán, Buffaloban, New York államban. Ez egy kétéves képzés volt, nemzetközi üzleti tanulmányok terültén. Elmesélésén keresztül nagy ösztönzést kaptam a pályázásra, hiszen az ismerősöm, és most már tudom én is, a CTP-s diákok személyében nagyon sok intelligens és keresztény értékközpontú fiatalt ismerhetett meg, emellett a nemzetközi üzleti tanulmányok területén jó oktatásban vehetett részt. A korábbi képzésemet szeretném kiegészíteni egy gazdasági típusú végzettséggel. Az amerikai képzéstől egy gyakorlati és logikus szemléletmódot várok, kiegészítve kutatással, személyi készségek fejlesztésével. Ezen kívül szeretném magamévá tenni azt a pozitív szemléletmódot, mellyel az amerikaiak rendelkeznek. Visszatérve Magyarországra szeretnék ebből átadni a következő generációnak.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****



Mihályi Dórinak hívnak. A buffalói magyar diákokkal és a CTP-vel az év elején ismerkedtem meg itt Buffalóban, amikor is cserediákként töltöttem itt 3 hónapot az Amerikai Magyar Orvosszövetség jóvoltából. Annyira megtetszett a társaság ;) és az ötlet, hogy Amerikában tanuljak egy kis üzletet, hogy amint hazaértem, jelentkeztem a CTP-be. A nyáron lediplomáztam, és szeptemberben már ismét Buffalóban voltam. Most a Trocaire College-ba járok, Lillához hasonlóan Medical Office Management szakra - ezt tudom késõbb orvosként leginkább hasznosítani. Bár még csak 1 hónap telt el, bizton állíthatom, hogy ez a hely még mindig olyan jó, mint a tavasszal volt! :)

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****



Nevem Nagy Attila, 1982. junius 25-en szulettem a felvideki Dunaszerdahelyen.

A komaromi Selye Janos Gimnaziumban tett erettsegit kovetoen a budapesti Pazmany Peter Katolikus Egyetem Jog- es Allamtudomanyi Karan jogot hallgattam, cum laude minositesu diplomamat 2005. julius 2-an vettem at. Az elmult egy evben egy kereskedelmi vallalatnal, illetve egy budapesti ugyvedi irodaban dolgoztam jogi asszisztenskent, illetve ugyvedjeloltkent. A CTP-rol tavaly osszel hallottam eloszor, akkor jelent meg egy interju a Heti Valaszban Forgach Peterrel, majd azt kovetoen lattam a Calasanctius Training Program hirdeteset is a lapban. Mivel mar korabban is szerettem volna kulfoldon tanulni es egyben az en vilagnezetemhez hasonlot vallo kozosseg resze lenni, 2006 februarjaban adtam be palyazati anyagomat, s igy kerultem ki iden az Egyesult Allamokba. A Niagara Egyetemen az MBA tanulmanyaimat 2006. szeptembereben kezdtem meg, s nagyon orulok, hogy itt lehetek. Szabadidomben rendszeresen futok es uszok, valamint nyelveket tanulok. Anyanyelvemen kivul szlovakul, lengyelul, angolul, nemetul beszelek, valamint iden ujra kezdtem a franciat es spanyolul is tanulok.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****



Palkovics Péter vagyok, 1979. március 7-én születtem. 6 éves koromtól Budapesten élek. Középiskolába a Móricz Zsigmond Gimnáziumba jártam, majd a Budapesti Közgázra sikerült felvételt nyernem. Ott 2002-ben végeztem Külgazdasági szakirányon.
2000. szeptembere óta dolgozom. 2003. október végéig human erőforrás tanácsadással, toborzással, fejvadászattal, tréningek szervezésével foglalkoztam.
2003. november 1-től kiutazásomig (2006. augusztus) a Renault Hungária Kft. Vevőszolgálati igazgatóságán dolgoztam. Két évig alkatrész kereskedelmi tanácsadóként, majd projektmenedzserként.

A CTP programról Mészáros Lászlótól hallottam először.
Amit fontosnak tartok elmondani: sokat sportolok, járom a természetet, fotózok. Szeretem emberek között tölteni az időt, és erre minden lehetőséget megragadok. Ha épp nincs rá lehetőség, akkor teremtek…
Mindemellett megszállott autórajongó vagyok, és visszatérve is az autóiparban/-kereskedelemben szeretném folytatni karrieremet.
A Niagara University-re járok. MBA programot hallgatok stratégiai menedzsment szakirányon. Kollégiumom nincs, albérletben lakom.

Nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt az USA-ban tanulni, megismerni az itteni kultúrát, embereket és jól megtanulni a nyelvet. Remélem, szakmai gyakorlatot is alkalmam lesz szerezni. Abban már most biztos vagyok, hogy a CTP-nek köszönhetően nagyon értékes baráti kapcsolatokkal is gazdagodom.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****



Salekovics Máté vagyok,új CTP-s diák Buffalóban.Én vagyok itt a legfiatalabb,még csak most leszek 20 éves.Budapesten a Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségiztem 2005-ben.1 évet jártam a BME Közlekedésmérnöki Karára, autótervező gépészmérnök szerettem volna lenni de rájöttem,hogy sokkal jobban értek a számitógépekhez mint a géprajzokhoz,ezért a nyár elején kiiratkoztam az egyetemről.
Forgách Pétert tavaly ősszel ismertem meg közös ismerőseink segitségével.Péter mesélt a CTP-ről és elmondta,hogy nekem is itt kéne tanulnom.Júniusban tudtam meg tőle,hogy itt a Trocaire College-en is tanulhatok számitástechnikát,Computer Hardware and Network Technology-re járok.Ettől a szaktól alapozást és jó angoltudást várok,utána szeretnék továbbtanulni egy otthoni egyetemen vagy főiskolán. Szeretek biciklizni,sielni,vitorlázni és nagy Formula 1 rajongó vagyok.Imádom a modern autókat,ezért itt Amerikában szenvedek is,mert itt hihetetlen milyen fejletlen járgányok vannak.

**** CTP **** CTP **** CTP **** CTP **** CTP ****



_S_z_ö_d_é_n_y_i Á_k_o_s_
Budapesti Piarista Gimiben érettségiztem. Akkori osztályközösséggel még mindig igen erős a kapcsolatom, évente 2 hivatalos programunk van.
Diplomámat villamosmérnökként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen védtem meg és Spanyolországban a Barcelonai Távközlési Kutató Központban írtam. 2 évig dolgoztam a BME távközlési és média informatiaki tanszékén.


_S_z_ö_d_é_n_y_i_n_é___M_e_l_l_á_r___Z_s_u_z_s_i_
Zsuzsival a szentjánosbogár (jezsuita lelkiségű közösség) vezetőképzőjén ismerkedtünk meg 1999-ben. Esküvőnk 2004-ben volt. Zsuzsi kommunkiáció-művelődészszervezés diplomáját 2005-ben szerezte. Dunakeszin nőtt fel, és neki is egy húga van. Rendkívül jó és odaadó feleség.

CTP-vel úgy ismerkedtünk meg, hogy kaptam egy email-t amiben egy niagara egyetem ösztöndíjáról írt Réka, és amire reflexszerűen REPLY-t nyomtam. Amerikától azt várom, hogy nagyon meg fog változtatni, amit már valamennyire meg is tett. Az előítéleteimet mindenképpen lerombolta már
.

hétfő, október 02, 2006

Cserkészavatás



Vasarnap, Szeptember 24.-en tartotta a KMCSSZ 58. Toldi Miklos csapat evnyito pikniket es avatasat. Osszesen harom kiscserkeszt, es egy nagycserkeszt avattak fel amiutan elmondtak a 10 cserkesztorvenyt, ketto kiscserkesztorvenyt, es cserkesz fogadalmat. A piknik nagyon jol sikerult, es szamos CTP-s tag is eljott. Eves utan cserkeszek es CTP-esek egyutt tartottak egy kis tabortuzt kint es enekeltek magyar nepdalokat. Mindenki jo kedvvel es teli hassal indult haza.

Forgach Reka

Buffaloban a folyó mellett jártam...

Bird Island Pier:



Vitorlas kanadai ludakkal:



Canadian Geese - kanadai ludak:



Great blue heron - nagy hamuszurke ge'm:



Piece Bridge kodben :o), hatterben a Buffalo Water Intake:



Peace Bridge:



Siraly:



Hatterben egy vilagitotorony, a Buffalo Light (1833):



Buffalo Downtown a Niagara folyorol:



Naplemente a Niagaran:



Kajakozok



Setahajo



(1492). Rekonstrukcio. Egyike Kolumbusz harom hajobol allo kis flottajanak:



Gajdos Kati